A főnök új hóbortja: Napelem rendszer kell neki, de azonnal!

Ezt a blogot azért kezdtem el vezetni, hogy megmutassam, milyen faladatai lehetnek egy titkárnőnek, amire akkor, mikor elmegy egy állásinterjúra, még nem is gondol. Nem, hogy nem gondol, de álmában nem fordulna elő, hogy ilyet csinálnia kell.,

Úgy képzeltem el a munkámat, hogy reggel bejövök, kávét főzök, iratokat rendezek, felhívok egy-két embert, akihez a főnöknek nincs kedve, vagy esetleg elmegyek és beszerzek pár dolgot, amire neki nincsen ideje vagy kapacitása. Na ehhez képest olyan dolgokat bíz rám, amik kicsit túlmutatnak a hatáskörömön, szerintem.

A múlthéten például az volt a feladatom, hogy szereltessen napelemet a házuk tetejére. Nem viccelek, komolyan megbízott ezzel. Nézzem ki, beszéljem le, csináltassam meg, természetesen teljes körű felelősséget vállalva és úgy, hogy ő ebből a lehető legkevesebbet érzékeljen. Nem tudom, minek neki napelem, mikor annyit keres, hogy ha az én havi fizetésem négyszeresét költené el rezsire, azt se venné különösebben észre, azt meg nem hinném, hogy elő bújt volna belőle a nagy környezet tudatos. Inkább arra tippelek, hogy valamelyik üzleti partnerének van ilyen a házán és most emiatt neki is kell.

Roppantul szoktam örülni az ilyen hóbortjainak, pláne annak, hogy mindig rám hárítja a megvalósítását a szuper ötleteinek.

Végül is így utólag visszagondolva nem volt annyira nehéz megoldani, mert csak beírtam a keresőbe, hogy napelem rendszer ár, és azon nyomban rá is találtam egy cégre, akik a tervezéstől a kivitelezésig mindent vállalnak. Már voltak is kint felmérni, és árajánlatot is kaptam, amit továbbítottam is a főnöknek, már csak azt várom, hogy visszajelezzen nekem, hogy oké-e vagy sem.

Annyira nem lehet fontos, mert lassan egy hete ül rajta, én meg tiszta frászban vagyok, mert ha elfogadja, akkor nem elég, hogy elméletben megoldottam, de gyakorlatban is le kell vezényelnem. Már látom magam előtt, hogy én leszek a hibás azért, hogy ott náluk ezt emberek fogják csinálni, hogy időbe telik és esetleg kosszal jár, mert ebbe biztosan nem gondolt bele akkor, mikor kitalálta.

Egyszer majd csak túl leszünk ezen is, és kíváncsian várom a további fejleményeket, hogy miket talál ki nekem ez az ember, hogy nehogy halálra unjam magam az aktatologatásban.