Fúrógépek és hegesztőgépek zajában szép a munka

Átépítik az irodát. Legalábbis egy részét, de azt nagyon. Azok a szerencsétlen sorstársaim, akiknek már volt alkalma úgy szellemi munkát végezni, hogy állandóan szólnak a fúrógépek körülötte, és néha a hegesztőgépek is bekapcsolódik a kórusba, na, ők, tudják, hogy miről beszélek… Nem mondom, hogy kibírhatatlan, mert nem az, és pontosan tudom, hogy még mindig jobb dolgom van, mint sok százezer embernek ezen a bolygón. De attól még azt nem tagadom, hogy minden nap fejfájással megyek haza, és az igazán rossz az, hogy nem látom a végét. Fogalmam sincs, hogy mikor fejezik be ezt a hacacárét. A konyhában konkrétan nem működik se a vízforraló, se a kávéfőző, de azért nagy kegyesen kaptunk egy gázzsámolyt, amivel kielégíthetjük ilyen irányú igényeinket… Hát köszi.

gazzsamoly

A munkások pedig állandóan fel-alá bóklásznak. Az én irodámnak üvegfala van, úgyhogy az eddigi csöpp magánterem is olyan, mintha elfújták volna. Már itt vannak egy hete, de minden egyes alkalommal úgy néznek rám, mintha még soha nem láttak volna… Elborultabb pillanataimban azon gondolkozom, hogy megkérem a főnökömet, had üljek be az irodájába, amíg itt tanyáznak a munkások, de félek, hogy nem tartaná igazán jó ötletnek. Úgyhogy csak tűrök szép csendben, és próbálok a nálam rosszabb sorsúakra gondolni, mert akkor kevéssé tűnik olyan borzalmasnak a helyzet…