Új flottakezelőtől pezsdült fel az élet

A legújabb és legaktuálisabb téma a cégnél, hogy ki legyen a flottakezelő. A mostani elvileg nagyon költséges, nem is hatékony, tehát nem végzi jól a munkáját. Viszont találtak egy másikat, aki főleg a tartós bérlet terén nagyon jónak számít, ami azt jelenti, hogy sokkal hatékonyabb, és – a főnökök szerint – lehetőleg olcsóbb is. És azt mondják, hogy eléggé partnerorientált üzletpolitikájuk van, amivel elvileg mi sem járhatunk rosszul.

Tartós bérlet
Tartós bérlet

A váltás viszont azt fogja magával vonni, hogy mindenkinek lecserélik a céges kocsiját. Már persze annak, akinek eddig is volt autója. Bár én sem lennék szomorú, ha a fenekem alá adnának egy jó kis járgányt, de azt hiszem, ez az idő nem most fog eljönni. A diákmunkás sráccal – igen, direkt nem írok nevet – is azon gondolkoztunk, vajon hány évet kell dolgoznunk még ahhoz, vagy kivel kell nagyon jóban lennünk, hogy eljussunk a „céges autó” szintig. Egy idő után inkább felhagytunk az évek számlálásával, mert csak elszomorított bennünket.

Bár szó se róla, panaszra semmi okom. Sőt! Hálás vagyok, hogy van munkám, ezek csak a tipikus ebédlői panasz-beszélgetések. De azt hiszem, le fogok szokni róluk. Mármint nem magáról a beszélgetésről, hanem a panaszkodásról, mert nem hiszem, hogy jót tesz a lelki egészségemnek.